A Kubatov-legények ténykedését mindenki ismeri. Keménykednek felső utasításra. Ők a hivatásos erőszak első kicsi fecskéi. Nagy reménye van bennük a Berija követő hatalomnak. Ők lesznek a sötét utcákban állkapcsot, bordát törő végrehajtók, vagy a szavazó helyiség előtt őrt álló különítmény és simán nem engednek be olyanokat szavazni, akiknek nem fideszes fejük van, vagy előre le nem jelentkeztek a fidesz helyi irodájában. Éljen a demokrácia, az ő (és főnökeik) felfogásában. Kimosdatja őket a pártállam, nem folytatódik az ügy, nincs itt semmi látnivaló.

Jönnek még a Magomed-féle hústornyok, szintén demokratikus jogaink kifejezésének erősítésében. Akár nyilvánosan, akár négyszemközt okosba' megvilágítják nekünk a lényeget, hogy mégsem akarjuk azt tenni, amit akarunk, hanem éppen az ellenkezőjét.

Lehet taszigálni az újságírókat, lehet anyázni, meg csicskázni, mindent lehet. Lehet majd autókat karcolni, gumit kiszúrni stb.

Beültették a társadalom arra fogékony -és egyre növekvő- rétegébe az erőszakot, mint eszközt politikai céljaik elérése érdekében. A baj ezzel csak annyi, hogy nem tudják megállítani, mert azok, akik erre fogékonyak, azokat nem győzi meg egy egyszerű "elég volt, gyerekek...".

Indok sokféle lehet, kik kerüljenek a célkeresztbe. Ha újságíró, vagy CEU-s diák, akkor azonnal megy a hazaáruló bélyeg, de minimum buzi, vagy Soros-bérenc, esetleg drogos. Elég egy cimke, akár mondvacsinált, máris jöhet az elrettentés.

A java csak ezután következik.